És egy hosszabb kihagyás után itt az új rész. Valamint szeretnék kérni tőletek valamit. Én a való életben az "úgye" szót üvel mondom. Most is így fogom írni, de ha zavar titeket szóljatok! Jó olvasást!*.*
8. rész
Bemutatás
Reggel, már ötkor felkeltem,hogy beszélni tudjak Lettivel.
-Letta!- ébresztgettem.
-Mi van már?- morogta.
-Beszélhetnénk?
-Persze- ült fel rögtön.
- Hát.. Izé.. Nem tudom mit fogsz szólni, de légyszíves ne haragudj.
- Nati mondd már!
- Barátom van.
- Úristeeeeen!!- vigyorgott- Mesélj!
- Hát tegnap jöttünk össze.-mosolyogtam. Éreztem, ahogy pír elönti az arcomat.
- Ez az a fiú, akivel jöttél suliba tegnap?
- Ühüm.
- Annyira örülök nektek. Ügye bemutatsz neki?
- Persze. Ma értem jön reggel. Mehetnénk együtt.
- Oksi.
6-kor felkeltettem Andrist is. Mindenki elvégezte reggeli teendőit. Azt beszéltük meg, hogy én megyek ki előbb, és felkészítem Dávidot.
Ahogy kiléptem azzonnal megpillantottam kék szemeit.
- Szia!- köszöntött egy hosszú csókkal.
- Szia!- mosolyogtam. - Dávid!
- Igen cica?
- Nem tudnánk még plusz két főt vinni?
- Ha szeretnéd bármit.- mondta édesen. Az ajtón, ekkor lépett ki Andis, és Letti.
- Szia Andris!- köszönt a barátom.
- Szia.- mosolygott az öcsém.
- Dávid ő Nikoletta. Letti ő Dávid.
- Hali!- mosolygott barátnőm - Amúgy bármire hallgatok: Niki, Letta meg ilyenek.
- Szálljatok be a kocsiba Natival mindjárt jövünk.
Amint nem hallottak minket komolyra váltott.
- Cica nem mehetsz ma suliba. Ma gyűlés lesz. Ha ezt kihagyod nem leszel tag az biztos.
Némán bólintottam, de nem tudtam nem elmosolyodni.
- Mi az?- kérdezte nevetve
- Semmi csak, olyan aranyos vagy, amikor komoly vagy.- nevettem én is.
- Jajj te!- mondta, majd megcsókolt.
- Khm... Lehet, hogy én nem megyek suliba, de ők elkésnek.- váltam el ajkaitól. Mi is beültünk a kocsiba. Az úton Lettinek be nem állt a szája, és csak úgy dőltek a kínos kérdések.
- Dávid mit szeretnél Natitól?- kérdezte anyáskodva.
- Letta elég lesz.
- Oké. Akkor hány gyereket szeretnél?
- Hármat. -mosolygott.
- Én is- mondtam mire lepacsiztunk.
Amikor az iskola elé értünk a többiek kiszálltak, mi meg elhajtottunk.
- Na és most hova?- kérdeztem.
- Hozzám.
- Apud is otthon lesz?
- Nem, külön élünk.
- De király!- mondtam mosolyogva.
**
-Azta!- döbbentem le, amint beléptünk a házba.
- Tetszik?
- Nagyon.
- Megmutassam a szobámat?- kérdezte vigyorogva.
- Épp kérni akartam.
- Gyere.- mondta, majd összekulcsolta ujjainkat, és a tetőtér fele kezdett húzni.
- Az egy víz ágy?- kérdeztem döbbenten.
- Ráugorhatsz.
Nem kellet kétszer mondani, neki rugaszkodtam, majd az ágyra vetettem magam. Amint becsapódtam az ágy mozogni kezdett. Ezelőtt még sose feküdtem vízágyon, de nagyon tetszett. Csak élveztem, ahogy a matrac ringatózik alattam. Éreztem, ahogy egy kar fonódik a derekamra, és valaki puszit lehel a nyakamra.
- Nagyon nyugodt vagy.- jegyezte meg.
- Mert biztonságban vagyok.- motyogtam elpirulva.
Amint kimondtam szembe fordított magával.
- Hé, te elpirultál.- nevetett.
- Nem is!- tagadtam le a puszta tényt.
- De bizony! Te kis zavarba jövős- mondta, majd hosszú csókot mért ajkaimra. Éreztem, ahogyan egyre jobban pirulok, ezért, amikor levegő hiány miatt elvált a párnájába temettem a fejem. Hallottam, hogy hangosan elkezd nevetni, gondolom nem sokan reagálnak így egy csók után.
- na mi van megint elpirultál?
- Nem!
- Akkor méltóztatnál előjönni?
- Nem, jó itt.
- Akkor remélem nem bánod, ha elalszom.
- Csak nyugodtan.
Az ágy mozogni kezdett, majd Dávid átkarolt, és lefeküdt mellém.
- Most már előjöhetsz, nem látom az arcod.
Rájöttem, hogy igaza van, úgyhogy kijöttem kis vackomból, és úgy feküdtünk tovább. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de azt vettem észre, hogy Dávid egyenletesen szuszog. Valószinűleg tényleg elaludt, ahogy megígérte.
