2015. március 7., szombat

Nagyon hosszú kihagyás után itt az újabb rész. Köszönöm Petrának az állandó csesztetést, hogy vigyek már részt nélküle most nem olvashatnátok ezt az izét.

Jó olvasást! :)


Tag

Amikor felkeltem már besötétedett. Riadtan fordultam Dávid felé, de ő már nem volt ott. Lementem a konyhába, de ott se találtam. Már gondolkoztam, hogy lelépek, de az ajtón abban a pillanatban egy fiatal lány lépett be.
- Szia! - köszönt barátságosan. Nagyon  szimpatikus volt, gondoltam én se eszek bunkó.
- Szia!
- Natasa igaz?
- Igen, de honnan tudod?
- Dávid már mesélt rólad. Jaj, be sem mutatkoztam. Dina vagyok, Dávid nővére.- nyújtott kezet.
- Nem is tudtam, hogy van nővére. 
- Te is itt laksz?
- Nem, dehogy- mosolygott-  Dávid küldött. El kellett mennie hamarabb megkért, hogy én jöjjek érted.
- Miért?
- Én viszlek a központba.
- Te is tag vagy?
- Igen. Én nem akarlak siettetni, de indulnunk kell.
Ki mentünk a  házból. Az utcán egy sportkocsi parkolt. Nagyon tetszett, még sosem ültem ilyenben.
Dina kinyitotta a kocsit, és beszálltunk. 
- Izgulsz? -kérdezte.
- Kicsit.
- Tudod örülök, hogy találkoztál az öcsémmel.
- Én is.- mosolyogtam.
- Van testvéred?
- Igen, egy öcsém.
- Jó dolog ez a kistestvér.- mondta aranyosan. Látszik rajta, hogy mindennél jobban szereti a testvérét. 
- Ti jól kijöttök Dáviddal?
- Még sose veszekedtünk.
- Kisebb korotokba se?- képedtem el teljesen.
- Akkor se. A természetünk mindkettőnknek nyugodt. Ha valami nem úgy történt, ahogy mi akartuk, akkor is csöndbe maradtunk.
- Nálunk se volt sok vita, de azért elő fordult.
- Hány éves vagy?- kérdezte váratlanul.
- 15. 
- Tetszik a gimi?
- Általánosba járok.
- Hogyhogy.
- A baleset után pszichológushoz kellett járnom. És ő azt mondta, hogy nem kezdhetem el a közép iskolát, mert, nem beszélek, és ez új helyen nem működne.
- És újra kell, majd felvételizned?
- Nem. Igazából már jegyeket se kapok, de dolgozatokat írok. De nem lesz bizonyítványom.
- Akkor minek írsz dogákat?
- Én se tudom.
- Mondjuk, amit mesélt Dávid nem hiszem, hogy több dogát írsz.- nevetett
- Ne! Elmondta?
- Az egész csapatnak. Ezzel nem ártott semmit. Csak elmondta, hogy lány létedre egy csepp könyörület sincs  benned.
- Hát durva tudom, de...- kezdtem volna megmagyarázni erőszakkoságsom.
- Szerintem jól tetted. Én lehet még ki is nyírtam volna ezt a palit.
- Én is így tervezem. - nevettem.
Egy erdőben jártunk, majd megálltunk egy lepukkant épület előtt. Megérkeztünk. Nagy levegő nem lesz baj. Nagyon félek.
-Dávid már itt van? -kérdeztem
- Igen.
Megnyugtatott a gondolat, hogy az a kék szemű srác ott bent vár. Ahogy beléptünk a raktárba teljesen kihaltnak tűnt. Bementünk egy szobába, ahol a földön volt egy lejárat. Dina határozott léptekkel elindult, én pedig követtem őt. Amint leértünk, még kanyarogni kellett egy kicsit, de utána beértünk egy óriási helyre ami tele volt emberekkel. A többség fiú volt, de akadt pár lány is.
- Figyelem!- üvöltött Dina.
Mindenki elhalkult, és ránk figyeltek.
- Köszönöm! Szóval ő az új csaj, akiről Dávid mesélt. Fel akarjátok mérni az erejét vagy elhiszitek nekem, hogy joggal van itt?
- Megnézzük.- üvöltötték páran.
- Annyi lesz a feladatod, hogy meg kell verekedned valakivel, nem tart sokáig amíg valamelyikőtök földre kerül.
Némán bólintottam. Nem vagyok erős. Veszíteni fogok. Nem szabad, hogy az ellenfelem nyerjen. Nem hiszem, hogy akkor tag lehetnék.
- Bálint! Gyere ide.
A tömegből elő lépett egy szőke hajú közepesen magas fiú. Nem néz ki túl izmosnak. Van egy kis esélyem. A terem közepére mentünk, ahol a tömeg körbe állt minket.
- Ha azt mondom rajta, essetek egymásnak. - kiabált megint Dina.
-Egy - semmi baj van esélyem. Ha gyorsabb vagyok nála még le is győzhetem.
- Kettő - kezd hányingerem lenni, de ne már nincs visszaút.
- Három!
A srác megindult felém. Nem megyek elé. Amint elém ért elindította a jobb kezét, sikeresen elhajoltam előle. Amíg keze tovább lendült én légcsövébe bokszoltam. Ezt a cselekedetem egy sípcsontba rúgással díjazta. Egy pillanatra a fájdalommal voltam elfoglalva addig ő a gyomorszájamba vágott. Összegörnyedtem de közbe kirúgtam a lábát. Nem esett el úgyhogy a kísérletem kudarcba fulladt. Ő is megpróbálta kirúgni a lábamat, de én erre már számítottam, úgyhogy felugrottam. Amíg lába tovább lendült én arcát vettem célba és szeme alá ütöttem egyet. Meg fogta az eltalált helyet, addig én ráugrottam. Ő hanyatt esett, és én dőltem vele. Gyorsan felálltam és az oldalába rúgtam párat.
- Natasa  nyert!- Üvöltött Dina
Mindenki teli torokból üvöltött volt, aki örült, volt olyan aki elküldött. Szerintem tag lettem, bár nem vagyok benne biztos. A tömegben megpillantottam Dávidot, aki a mosolyogva engem nézett. Oda mentem hozzá,és átöleltem.
- Most mi van?- kérdeztem.
- Tag lettél.- suttogta a fülembe.
- Az egészet láttad?
- Nem, sajnos lemaradtam róla.- nevetett.
- Nagy kár. Pedig jó voltam,- nevettem én is.
- Elhiszem.
- Most mi lesz?
- Megyünk apámhoz.- mondta, azzal megfogta a kezem, és elkezdett vezetni. Kanyarogtunk a folyosókon, amikor már kihalt folyosóra értünk a falnak döntött:
- Tudod nagyon dögös vagy verekedés közbe.- beszélt az ajkaimba.
- Tudod milyen sexy lennék fog nélkül?- nevettem
- Nekem bejönne.- nevetett ő is, majd száját az enyémre tapasztotta. Finoman, és érzékien csókolt.
Elváltam tőle, mert nagyon szeretnék találkozni a főnőkkel.
- Bírj már a véreddel!- nevettem.
- Nem igazán megy- vágott "szomorú" arcot.
- Na menjünk.- vinnyogtam
- Kis túlbuzgó!- mosolygott rajtam.
Tovább mentünk a folyosón, majd egy irodához értünk. Bekopogott egy ajtón, és vártuk, hogy valaki kiszóljon.
- Gyere!
Amint meglátott engem Dog elmosolyodott.
- Nocsak! Új tag?
- Lenyomta Bálintot.- vigyorgott Dávid.
- Van erő a kis csajban!- nevetett
-Szóval Natasa!- fordult hozzám- el kéne mondanom pár dolgot.
- Dávid maradhat?- kérdeztem
- Persze.
- Szerintem nagyjából tisztába vagy mibe keveredtél. Nem fogsz tudni semmit, hogy éppen kit ölsz meg és miért, de ha én azt mondom meg kell csinálod te megcsinálod. Drogokkal is foglalkozunk. Jövő héten jön egy szállítmány, amit el kéne venni mások elől... Ha addig megtanulsz rendesen lőni jössz velünk!
Némán bólintottam.
- Most pedig mehettek haza.
Ki mentünk az ajtón. Elmosolyodtam. A gondolat, hogy elindultam azon az úton, hogy meg találjam a szüleim gyilkosát boldoggá tett. Dáviddal beültünk a kocsiba.
- Nem is mesélted, hogy van testvéred.- szólaltam meg.
- Nem kérdezted.
- Bocs -nevettem
- Tetszett a mai nap?
- Nagyon.
Az út haza csendesen telt, mindketten gondolatainkba mélyedtünk. Amikor a ház elé értünk kiszálltunk.
Amint fellépet a járdára szorosan átöleltem
- Köszönöm- suttogtam a fülébe. Gondolom megértette mire mondom, mert nem válaszolt, hanem hátrébb tolt a szemembe nézett és megcsókolt.









2 megjegyzés:

  1. Szívesen, máskor is :P
    Nagyon király rész lett! Hamar kövit :D <3

    VálaszTörlés