Nagyon hosszú kihagyás után itt az újabb rész. Köszönöm Petrának az állandó csesztetést, hogy vigyek már részt nélküle most nem olvashatnátok ezt az izét.

Jó olvasást! :)

Tag

Amikor felkeltem már besötétedett. Riadtan fordultam Dávid felé, de ő már nem volt ott. Lementem a konyhába, de ott se találtam. Már gondolkoztam, hogy lelépek, de az ajtón abban a pillanatban egy fiatal lány lépett be.

- Szia! - köszönt barátságosan. Nagyon  szimpatikus volt, gondoltam én se eszek bunkó.

- Szia!

- Natasa igaz?

- Igen, de honnan tudod?

- Dávid már mesélt rólad. Jaj, be sem mutatkoztam. Dina vagyok, Dávid nővére.- nyújtott kezet.

- Nem is tudtam, hogy van nővére. 

- Te is itt laksz?

- Nem, dehogy- mosolygott-  Dávid küldött. El kellett mennie hamarabb megkért, hogy én jöjjek érted.

- Miért?
- Én viszlek a központba.

- Te is tag vagy?

- Igen. Én nem akarlak siettetni, de indulnunk kell.

Ki mentünk a  házból. Az utcán egy sportkocsi parkolt. Nagyon tetszett, még sosem ültem ilyenben.

Dina kinyitotta a kocsit, és beszálltunk. 

- Izgulsz? -kérdezte.

- Kicsit.

- Tudod örülök, hogy találkoztál az öcsémmel.

- Én is.- mosolyogtam.

- Van testvéred?

- Igen, egy öcsém.

- Jó dolog ez a kistestvér.- mondta aranyosan. Látszik rajta, hogy mindennél jobban szereti a testvérét. 

- Ti jól kijöttök Dáviddal?

- Még sose veszekedtünk.

- Kisebb korotokba se?- képedtem el teljesen.

- Akkor se. A természetünk mindkettőnknek nyugodt. Ha valami nem úgy történt, ahogy mi akartuk, akkor is csöndbe maradtunk.

- Nálunk se volt sok vita, de azért elő fordult.

- Hány éves vagy?- kérdezte váratlanul.

- 15. 

- Tetszik a gimi?

- Általánosba járok.

- Hogyhogy.

- A baleset után pszichológushoz kellett járnom. És ő azt mondta, hogy nem kezdhetem el a közép iskolát, mert, nem beszélek, és ez új helyen nem működne.

- És újra kell, majd felvételizned?

- Nem. Igazából már jegyeket se kapok, de dolgozatokat írok. De nem lesz bizonyítványom.

- Akkor minek írsz dogákat?

- Én se tudom.

- Mondjuk, amit mesélt Dávid nem hiszem, hogy több dogát írsz.- nevetett

- Ne! Elmondta?

- Az egész csapatnak. Ezzel nem ártott semmit. Csak elmondta, hogy lány létedre egy csepp könyörület sincs  benned.

- Hát durva tudom, de...- kezdtem volna megmagyarázni erőszakkoságsom.

- Szerintem jól tetted. Én lehet még ki is nyírtam volna ezt a palit.

- Én is így tervezem. - nevettem.
Egy erdőben jártunk, majd megálltunk egy lepukkant épület előtt. Megérkeztünk. Nagy levegő nem lesz baj. Nagyon félek.
-Dávid már itt van? -kérdeztem
- Igen.
Megnyugtatott a gondolat, hogy az a kék szemű srác ott bent vár. Ahogy beléptünk a raktárba teljesen kihaltnak tűnt. Bementünk egy szobába, ahol a földön volt egy lejárat. Dina határozott léptekkel elindult, én pedig követtem őt. Amint leértünk, még kanyarogni kellett egy kicsit, de utána beértünk egy óriási helyre ami tele volt emberekkel. A többség fiú volt, de akadt pár lány is.
- Figyelem!- üvöltött Dina.
Mindenki elhalkult, és ránk figyeltek.
- Köszönöm! Szóval ő az új csaj, akiről Dávid mesélt. Fel akarjátok mérni az erejét vagy elhiszitek nekem, hogy joggal van itt?
- Megnézzük.- üvöltötték páran.
- Annyi lesz a feladatod, hogy meg kell verekedned valakivel, nem tart sokáig amíg valamelyikőtök földre kerül.
Némán bólintottam. Nem vagyok erős. Veszíteni fogok. Nem szabad, hogy az ellenfelem nyerjen. Nem hiszem, hogy akkor tag lehetnék.
- Bálint! Gyere ide.
A tömegből elő lépett egy szőke hajú közepesen magas fiú. Nem néz ki túl izmosnak. Van egy kis esélyem. A terem közepére mentünk, ahol a tömeg körbe állt minket.
- Ha azt mondom rajta, essetek egymásnak. - kiabált megint Dina.
-Egy - semmi baj van esélyem. Ha gyorsabb vagyok nála még le is győzhetem.
- Kettő - kezd hányingerem lenni, de ne már nincs visszaút.

- Három!
A srác megindult felém. Nem megyek elé. Amint elém ért elindította a jobb kezét, sikeresen elhajoltam előle. Amíg keze tovább lendült én légcsövébe bokszoltam. Ezt a cselekedetem egy sípcsontba rúgással díjazta. Egy pillanatra a fájdalommal voltam elfoglalva addig ő a gyomorszájamba vágott. Összegörnyedtem de közbe kirúgtam a lábát. Nem esett el úgyhogy a kísérletem kudarcba fulladt. Ő is megpróbálta kirúgni a lábamat, de én erre már számítottam, úgyhogy felugrottam. Amíg lába tovább lendült én arcát vettem célba és szeme alá ütöttem egyet. Meg fogta az eltalált helyet, addig én ráugrottam. Ő hanyatt esett, és én dőltem vele. Gyorsan felálltam és az oldalába rúgtam párat.
- Natasa  nyert!- Üvöltött Dina
Mindenki teli torokból üvöltött volt, aki örült, volt olyan aki elküldött. Szerintem tag lettem, bár nem vagyok benne biztos. A tömegben megpillantottam Dávidot, aki a mosolyogva engem nézett. Oda mentem hozzá,és átöleltem.
- Most mi van?- kérdeztem.
- Tag lettél.- suttogta a fülembe.
- Az egészet láttad?
- Nem, sajnos lemaradtam róla.- nevetett.
- Nagy kár. Pedig jó voltam,- nevettem én is.
- Elhiszem.
- Most mi lesz?
- Megyünk apámhoz.- mondta, azzal megfogta a kezem, és elkezdett vezetni. Kanyarogtunk a folyosókon, amikor már kihalt folyosóra értünk a falnak döntött:
- Tudod nagyon dögös vagy verekedés közbe.- beszélt az ajkaimba.
- Tudod milyen sexy lennék fog nélkül?- nevettem
- Nekem bejönne.- nevetett ő is, majd száját az enyémre tapasztotta. Finoman, és érzékien csókolt.
Elváltam tőle, mert nagyon szeretnék találkozni a főnőkkel.
- Bírj már a véreddel!- nevettem.
- Nem igazán megy- vágott "szomorú" arcot.
- Na menjünk.- vinnyogtam
- Kis túlbuzgó!- mosolygott rajtam.
Tovább mentünk a folyosón, majd egy irodához értünk. Bekopogott egy ajtón, és vártuk, hogy valaki kiszóljon.
- Gyere!
Amint meglátott engem Dog elmosolyodott.
- Nocsak! Új tag?
- Lenyomta Bálintot.- vigyorgott Dávid.
- Van erő a kis csajban!- nevetett
-Szóval Natasa!- fordult hozzám- el kéne mondanom pár dolgot.
- Dávid maradhat?- kérdeztem
- Persze.
- Szerintem nagyjából tisztába vagy mibe keveredtél. Nem fogsz tudni semmit, hogy éppen kit ölsz meg és miért, de ha én azt mondom meg kell csinálod te megcsinálod. Drogokkal is foglalkozunk. Jövő héten jön egy szállítmány, amit el kéne venni mások elől... Ha addig megtanulsz rendesen lőni jössz velünk!
Némán bólintottam.
- Most pedig mehettek haza.
Ki mentünk az ajtón. Elmosolyodtam. A gondolat, hogy elindultam azon az úton, hogy meg találjam a szüleim gyilkosát boldoggá tett. Dáviddal beültünk a kocsiba.
- Nem is mesélted, hogy van testvéred.- szólaltam meg.
- Nem kérdezted.
- Bocs -nevettem
- Tetszett a mai nap?
- Nagyon.
Az út haza csendesen telt, mindketten gondolatainkba mélyedtünk. Amikor a ház elé értünk kiszálltunk.
Amint fellépet a járdára szorosan átöleltem
- Köszönöm- suttogtam a fülébe. Gondolom megértette mire mondom, mert nem válaszolt, hanem hátrébb tolt a szemembe nézett és megcsókolt.

Sajnálom...

Hát sziasztok!
Tudom "kicsit" sokat kések. De ez 4 ok miatt van:
1. Egy hete betegeskedem elég keményen és pótolnom kell.
2. Nem rég volt egy tánc gálánk, amire rengeteget próbáltunk.
3. Saci :D akivel mostanába elég gyakran járkálunk át egymáshoz.
4. A legfontosabb, hogy nincs ötletem. Amint lesz egyből hozom. Sajnálom...

- Nem rész, közérdekű -

Hahi emberek^^
Találtam tumblin egy ilyet. Ha szeretnétek csináljátok. Holnap! Péntek 13.

Szereplők

Hahi^^

Hoztam képeket a szereplőkről! Ha elképzeltétek őket nem akarok illúzió romboló lenni ne nézd tovább! ;)

                                      Natasa (15)

                                                   

                                                 

                                          Dávid (16)

                                       Letta (15)

                                             

                                          Andris (10)

      Hát ők lennének a főbb szereplők. Ha jön új fontosabb szereplő őket is berakom! :)

És egy hosszabb kihagyás után itt az új rész.  Valamint szeretnék kérni tőletek valamit. Én a való életben az "úgye" szót üvel mondom. Most is így fogom írni, de ha zavar titeket szóljatok! Jó olvasást!*.*

8. rész

Bemutatás

Reggel, már ötkor felkeltem,hogy beszélni tudjak Lettivel.
-Letta!- ébresztgettem.
-Mi van már?- morogta.
-Beszélhetnénk?
-Persze- ült fel rögtön.
- Hát.. Izé.. Nem tudom mit fogsz szólni, de légyszíves ne haragudj.
- Nati mondd már!
- Barátom van.
- Úristeeeeen!!- vigyorgott- Mesélj!
- Hát tegnap jöttünk össze.-mosolyogtam. Éreztem, ahogy  pír elönti az arcomat.
- Ez az a fiú, akivel jöttél suliba tegnap?
- Ühüm.
- Annyira örülök nektek. Ügye bemutatsz neki?
- Persze. Ma értem jön reggel. Mehetnénk együtt.
- Oksi.

6-kor felkeltettem Andrist is.  Mindenki elvégezte reggeli teendőit. Azt beszéltük meg, hogy én megyek ki előbb, és felkészítem Dávidot.
Ahogy kiléptem azzonnal megpillantottam kék szemeit.
- Szia!- köszöntött egy hosszú csókkal.
- Szia!- mosolyogtam. - Dávid!
- Igen cica?
- Nem tudnánk még plusz két főt vinni?
- Ha szeretnéd bármit.- mondta édesen. Az ajtón, ekkor lépett ki Andis, és Letti.
- Szia Andris!- köszönt a barátom.
- Szia.- mosolygott az öcsém.
- Dávid ő Nikoletta. Letti ő Dávid.
- Hali!- mosolygott barátnőm - Amúgy bármire hallgatok: Niki, Letta meg ilyenek.
- Szálljatok be a kocsiba Natival mindjárt jövünk.
Amint nem hallottak minket komolyra váltott.
- Cica nem mehetsz ma suliba. Ma gyűlés lesz. Ha ezt kihagyod nem leszel tag az biztos.
Némán bólintottam, de nem tudtam nem elmosolyodni.
- Mi az?- kérdezte nevetve
- Semmi csak, olyan aranyos vagy, amikor komoly vagy.- nevettem én is.
- Jajj te!- mondta, majd megcsókolt.
- Khm... Lehet, hogy én nem megyek suliba, de ők elkésnek.- váltam el ajkaitól. Mi is beültünk a kocsiba. Az úton Lettinek be nem állt a szája, és csak úgy dőltek a kínos kérdések.
- Dávid mit szeretnél Natitól?- kérdezte anyáskodva.
- Letta elég lesz.
- Oké. Akkor hány gyereket szeretnél?
- Hármat. -mosolygott.
- Én is- mondtam mire lepacsiztunk.
Amikor az iskola elé értünk a többiek kiszálltak, mi meg elhajtottunk.
- Na és most hova?- kérdeztem.
- Hozzám.
- Apud is otthon lesz?
- Nem, külön élünk.
- De király!- mondtam mosolyogva.

**

-Azta!- döbbentem le, amint beléptünk a házba.
- Tetszik?
- Nagyon.
- Megmutassam a szobámat?- kérdezte vigyorogva.
- Épp kérni akartam.
- Gyere.- mondta, majd összekulcsolta ujjainkat, és a tetőtér fele kezdett húzni.
- Az egy víz ágy?- kérdeztem döbbenten.
- Ráugorhatsz.
Nem kellet kétszer mondani, neki rugaszkodtam, majd az ágyra vetettem magam. Amint becsapódtam az ágy mozogni kezdett. Ezelőtt még sose feküdtem vízágyon, de nagyon tetszett. Csak élveztem, ahogy a matrac ringatózik alattam. Éreztem, ahogy egy kar fonódik a derekamra, és valaki puszit lehel a nyakamra.
- Nagyon nyugodt vagy.- jegyezte meg.
- Mert biztonságban vagyok.- motyogtam elpirulva.
Amint kimondtam szembe fordított magával.
- Hé, te elpirultál.- nevetett.
- Nem is!- tagadtam le a puszta tényt.
- De bizony! Te kis zavarba jövős- mondta, majd hosszú csókot mért ajkaimra. Éreztem, ahogyan egyre jobban pirulok, ezért, amikor levegő hiány miatt elvált a párnájába temettem a fejem. Hallottam, hogy hangosan elkezd nevetni, gondolom nem sokan reagálnak így egy csók után.
- na mi van megint elpirultál?
- Nem!
- Akkor méltóztatnál előjönni?
- Nem, jó itt.
- Akkor remélem nem bánod, ha elalszom.
- Csak nyugodtan.
Az ágy mozogni kezdett, majd Dávid átkarolt, és lefeküdt mellém.
- Most már előjöhetsz, nem látom az arcod.
Rájöttem, hogy igaza van, úgyhogy kijöttem kis vackomból, és úgy feküdtünk tovább. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de azt vettem észre, hogy Dávid egyenletesen szuszog. Valószinűleg tényleg elaludt, ahogy megígérte.

- Helyzetjelentés-

- Helyzetjelentés- 

 

 Sziasztoook!!
 Tudom kicsit kések, de értsétek meg én is iskolába járok, és nálunk is félév van, bármilyen meglepő... na szóval a lényeg, hogy próbálok még a héten. Tényleg ezer bocsánat.
Saci kedvéért kukuccs. Mert ő ezt akarja hallani. Na lényeg vasárnapra lesz rész. Emberek jegyezzétek meg, ha Sacira rájön a 45 perc Isten óvjon titeket. Legyetek jók.
Pusziiii :*

Sziasztoook! Meghoztam az újabb részt. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást :)

Nem akarlak elveszíteni

Megvártam amíg Andris végez a suliban., hogy haza vigyem. Nem Lettáékhoz. Haza a régi otthonunkba. Oda, ahol utoljára 3 hónapja jártunk. Oda, ahova a szép emlékek kötnek. A házat megtartottuk. Furcsa belegondolni, hogy régen az a ház nekünk a biztonságot jelentette. Pedig visszagondolva arra, amit Dog mondott egyáltalán nem voltunk biztonságban. Most sem vagyunk. Ha a gyilkos anyáékat ismerte, akkor rólunk is tud. Egyik órán eszembe jutott, hogy mi van, ha Andris meghal depresszióban. Nem bírja anya nélkül. Kell neki egy pót anyuka... Vagy az igazi anyánk szellemként. Ez kegyes hazugság nem lesz semmi baja. Nem ártok vele neki.

Bambulásomból testvérem óriási szürke szemei rántottak vissza. Megfogtam a kezét és elindultunk az otthonunk felé. Megálltunk a kapuban, amíg előhalásztam a kulcsomat. Az emlékek villám gyorsasággal hasítottak belém. Szép emlékek. Beléptünk a kertbe, ahol magam előtt láttam, ahogy apa biciklizni tanít. Andris pedig a szomszéd cicáját kergeti.  Anya eközben a kerttel foglalkozik. Valamilyen virágot ültet éppen. A házba belépve, mintha érezném anya sütijének az illatát. A nappalihoz érve eszembe jutott, amikor szombat esténként összebújva filmeztünk. Leültem a  kanapéra. Andris követet. Mosolygott. Esküdni mernék rá, hogy elmosolyodott.
- Nem baj, hogy ide jöttünk?
-Nem.
Uram Isten... Az öcsém megszólalt. Az édes testvérem, akit 3 hónapja nem hallottam beszélni.
- Andris... Szerintem anyáék itt vannak a házban.
- Szerintem is. Biztos nem hagynának itt a nagyvilágba egyedül. Ez veszélyes hely, figyelnek ránk.
A gyerek naivság kellet neki végig. Teljesen máshogy gondolkozik. Ő még arra emlékszik, hogy anyáék mennyire vigyáztak ránk. Nem fogta fel, hogy már nem vigyáz ránk senki. A halállal tisztába van. De azzal nem, hogy nincs aki megvédje rajtam kívül.

Még fél órát nézelődtünk. Az emlékek Andrist boldoggá tették, engem azonban elszomorítottak. Amikor nem bírtam tovább kézen fogtam és kijöttünk.


Ahogy kiléptünk a kapun megpillantottam Dávidot. Nem szóltam csak kérdőn felvontam a szemöldököm. Válaszként megvonta a vállát, mire elmosolyodtam. Öcsém nagy szürke szemeivel pislogott Dávidra.Persze, hisz nem ismeri jutott eszembe.
- Andris, ő Dávid a barátom. Dávid ő az öcsém Andris.
- Nagyon hasonlítotok.-mosolygott. Erre mi egymásra néztünk és végig mértük a másikat. Dávid erre még jobban mosolygott.
-A szemetek. Ugyanolyan.. Nati szeretnék veled beszélni.
-Rendben, de előbb haza viszem.
- Mi lenne ha kocsival mennénk?
- Jó lenne, de nincs kocsink.
- Milyen szerencse, hogy nekem van.- mondat, majd puszit nyomott az arcomra. Éreztem, ahogy a pír elönti az arcomat. Egy erős kéz megragadott, és a kocsihoz húzott. Kitettük Andris a lakásnál, mi pedig tovább hajtottunk. Nem tudom hol lehettünk, mikor megállt az autó.
Dávid kiszállt, én is így cselekedtem.
- Miről szerettél volna beszélni?- kérdeztem mosolyogva.
- Még nem tudom. Csak veled akartam lenni.- vallotta be félénken.
Erre csak elmosolyodtam, és kezéért nyúltam. Reflexből elkapta, és összekulcsolta ujjainkat.
Elkezdtünk sétálni. Nem tudtam merre megyünk, de bíztam benne.
- Volt már barátod? -törte meg a csendet.
- Igen. Miért?
- Csak érdeklődöm. És most jelen pillanatba van?
- Nincs.- nevettem.- Mi ez a pasi téma?
- Semmi, semmi.
- Tudod... Nagyon fura lánynak tűnsz. És ez tetszik. -mondta suttogva.
Huuu. Ez kínos. Mit csináljak. Most légy okos Natasa.
- Nem is vagyok fura.- dobtam be a "durcit".
- Á nem.- nevetett - csak, amiket hallok rólad. Ki nem nézném belőled, hogy ekkora állat vagy.
- Az igazgatós esetre gondolsz?- nevettem én is.
- Arra bizony. Nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen szép lány ilyen kegytelen.
- Ez ma már a második bókod. Tartsd magad kordában!- nevettem tiszta szívemből.
- Jól van te pszichopata mókus.- vigyorgott.
- Hogy mi? Pszichopata mókus?- majdnem megfulladtam a nevetéstől. Ez hogy jött?
- Igen. Hidegvérű gyilkos és egy pici ártatlan lény egyben.
- Oh.. Így már logikus.
- Nem is hallottalak még nevetni -mosolygott.
- 3 hónapja nem nevettem.. El is felejtettem milyen jó érzés. Köszönöm.- néztem rá hálásan.
- Remélem tudod, hogy nem volt ingyen.- mosolygott.
- Na mondjad mit kérsz?
- Egy puszit ide.- mondta mutogatva az arcára.
- Ha csak ennyi.- léptem oda hozzá, majd megpusziltam.














Nevetve váltam el puha arcától.
- Most már jók vagyunk?- kérdeztem nevetve.
- Mivel aranyos vagyok igen.- mondta ő is nevetve.
- Tudod..-kezdtem- még soha nem lettem ilyen hamar valakivel ennyire jóba. Már most nagyon fontos vagy számomra szóval kérlek ne hagyj el soha.
- Nem akarlak elveszíteni. Egy igaza kincs vagy.
Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. De nem értem miért. Nem igazán tiszta mit érzek. Abban biztos vagyok, hogy nem akarok nélküle élni. Kell a minden napjaimba. Boldoggá tesz, és észre sem veszem, hogy mikor leszek szomorúból vidám. Bearanyozza a napomat. Nem ismerem régóta, de már is belopta magát a szívembe. Arra eszméltem fel, hogy Dávid ajka rohamosan közelít az enyém felé. Nem tudtam mit csináljak. Akkor az ösztöneimre bízom gondoltam. Ajkaink összeforrtak, nyelve simogatta az enyémet.Szenvedélyesen, de gyengén csókolt. Kezét derekamra csúsztatta és még közelebb húzott magához, én sem haboztam egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal pedig nyakát cirógattam. Levegő hiány miatt váltunk el. Na most jön a kínos rész gondoltam...
- Öhm.. izé.. bocsi.- röhögött kínjában.
- Nem tesz semmit. - vigyorogtam.
- Jelentet valamit?- kérdezte aggódva.
- Jelentsen?
- Jó lenne.
- Akkor igen. -nevettem.- DE beszéljük meg. Csak annyit, hogyha ez- mutattam kettőnkre- nem működik barátok maradunk.
- Nekem tetszik.-mondta mosolyogva
- Nekem is.
Közelebb jött hozzám lehelt egy puszit a szám sarkára, majd megfogta a kezem, és úgy sétáltunk tovább.


Amikor kiszálltunk a kocsijából nem csókolt meg csak átölelt. Mélyen beszívtam az illatát és szorosan öleltem.
- Tetszett ez a nap mókus?
- Nagyon.-mondtam mosolyogva.
- Holnap érted jöhetek?-  suttogta a fülembe.
- Épp kérni akartam.
- Nati!
- Igen?- néztem bele szemeibe.
- Örülök, hogy vagy nekem.- mondta, majd lágyan megcsókolt.