Sziasztoook! Meghoztam az újabb részt. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást :)

Nem akarlak elveszíteni

Megvártam amíg Andris végez a suliban., hogy haza vigyem. Nem Lettáékhoz. Haza a régi otthonunkba. Oda, ahol utoljára 3 hónapja jártunk. Oda, ahova a szép emlékek kötnek. A házat megtartottuk. Furcsa belegondolni, hogy régen az a ház nekünk a biztonságot jelentette. Pedig visszagondolva arra, amit Dog mondott egyáltalán nem voltunk biztonságban. Most sem vagyunk. Ha a gyilkos anyáékat ismerte, akkor rólunk is tud. Egyik órán eszembe jutott, hogy mi van, ha Andris meghal depresszióban. Nem bírja anya nélkül. Kell neki egy pót anyuka... Vagy az igazi anyánk szellemként. Ez kegyes hazugság nem lesz semmi baja. Nem ártok vele neki.

Bambulásomból testvérem óriási szürke szemei rántottak vissza. Megfogtam a kezét és elindultunk az otthonunk felé. Megálltunk a kapuban, amíg előhalásztam a kulcsomat. Az emlékek villám gyorsasággal hasítottak belém. Szép emlékek. Beléptünk a kertbe, ahol magam előtt láttam, ahogy apa biciklizni tanít. Andris pedig a szomszéd cicáját kergeti.  Anya eközben a kerttel foglalkozik. Valamilyen virágot ültet éppen. A házba belépve, mintha érezném anya sütijének az illatát. A nappalihoz érve eszembe jutott, amikor szombat esténként összebújva filmeztünk. Leültem a  kanapéra. Andris követet. Mosolygott. Esküdni mernék rá, hogy elmosolyodott.
- Nem baj, hogy ide jöttünk?
-Nem.
Uram Isten... Az öcsém megszólalt. Az édes testvérem, akit 3 hónapja nem hallottam beszélni.
- Andris... Szerintem anyáék itt vannak a házban.
- Szerintem is. Biztos nem hagynának itt a nagyvilágba egyedül. Ez veszélyes hely, figyelnek ránk.
A gyerek naivság kellet neki végig. Teljesen máshogy gondolkozik. Ő még arra emlékszik, hogy anyáék mennyire vigyáztak ránk. Nem fogta fel, hogy már nem vigyáz ránk senki. A halállal tisztába van. De azzal nem, hogy nincs aki megvédje rajtam kívül.

Még fél órát nézelődtünk. Az emlékek Andrist boldoggá tették, engem azonban elszomorítottak. Amikor nem bírtam tovább kézen fogtam és kijöttünk.


Ahogy kiléptünk a kapun megpillantottam Dávidot. Nem szóltam csak kérdőn felvontam a szemöldököm. Válaszként megvonta a vállát, mire elmosolyodtam. Öcsém nagy szürke szemeivel pislogott Dávidra.Persze, hisz nem ismeri jutott eszembe.
- Andris, ő Dávid a barátom. Dávid ő az öcsém Andris.
- Nagyon hasonlítotok.-mosolygott. Erre mi egymásra néztünk és végig mértük a másikat. Dávid erre még jobban mosolygott.
-A szemetek. Ugyanolyan.. Nati szeretnék veled beszélni.
-Rendben, de előbb haza viszem.
- Mi lenne ha kocsival mennénk?
- Jó lenne, de nincs kocsink.
- Milyen szerencse, hogy nekem van.- mondat, majd puszit nyomott az arcomra. Éreztem, ahogy a pír elönti az arcomat. Egy erős kéz megragadott, és a kocsihoz húzott. Kitettük Andris a lakásnál, mi pedig tovább hajtottunk. Nem tudom hol lehettünk, mikor megállt az autó.
Dávid kiszállt, én is így cselekedtem.
- Miről szerettél volna beszélni?- kérdeztem mosolyogva.
- Még nem tudom. Csak veled akartam lenni.- vallotta be félénken.
Erre csak elmosolyodtam, és kezéért nyúltam. Reflexből elkapta, és összekulcsolta ujjainkat.
Elkezdtünk sétálni. Nem tudtam merre megyünk, de bíztam benne.
- Volt már barátod? -törte meg a csendet.
- Igen. Miért?
- Csak érdeklődöm. És most jelen pillanatba van?
- Nincs.- nevettem.- Mi ez a pasi téma?
- Semmi, semmi.
- Tudod... Nagyon fura lánynak tűnsz. És ez tetszik. -mondta suttogva.
Huuu. Ez kínos. Mit csináljak. Most légy okos Natasa.
- Nem is vagyok fura.- dobtam be a "durcit".
- Á nem.- nevetett - csak, amiket hallok rólad. Ki nem nézném belőled, hogy ekkora állat vagy.
- Az igazgatós esetre gondolsz?- nevettem én is.
- Arra bizony. Nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen szép lány ilyen kegytelen.
- Ez ma már a második bókod. Tartsd magad kordában!- nevettem tiszta szívemből.
- Jól van te pszichopata mókus.- vigyorgott.
- Hogy mi? Pszichopata mókus?- majdnem megfulladtam a nevetéstől. Ez hogy jött?
- Igen. Hidegvérű gyilkos és egy pici ártatlan lény egyben.
- Oh.. Így már logikus.
- Nem is hallottalak még nevetni -mosolygott.
- 3 hónapja nem nevettem.. El is felejtettem milyen jó érzés. Köszönöm.- néztem rá hálásan.
- Remélem tudod, hogy nem volt ingyen.- mosolygott.
- Na mondjad mit kérsz?
- Egy puszit ide.- mondta mutogatva az arcára.
- Ha csak ennyi.- léptem oda hozzá, majd megpusziltam.














Nevetve váltam el puha arcától.
- Most már jók vagyunk?- kérdeztem nevetve.
- Mivel aranyos vagyok igen.- mondta ő is nevetve.
- Tudod..-kezdtem- még soha nem lettem ilyen hamar valakivel ennyire jóba. Már most nagyon fontos vagy számomra szóval kérlek ne hagyj el soha.
- Nem akarlak elveszíteni. Egy igaza kincs vagy.
Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. De nem értem miért. Nem igazán tiszta mit érzek. Abban biztos vagyok, hogy nem akarok nélküle élni. Kell a minden napjaimba. Boldoggá tesz, és észre sem veszem, hogy mikor leszek szomorúból vidám. Bearanyozza a napomat. Nem ismerem régóta, de már is belopta magát a szívembe. Arra eszméltem fel, hogy Dávid ajka rohamosan közelít az enyém felé. Nem tudtam mit csináljak. Akkor az ösztöneimre bízom gondoltam. Ajkaink összeforrtak, nyelve simogatta az enyémet.Szenvedélyesen, de gyengén csókolt. Kezét derekamra csúsztatta és még közelebb húzott magához, én sem haboztam egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal pedig nyakát cirógattam. Levegő hiány miatt váltunk el. Na most jön a kínos rész gondoltam...
- Öhm.. izé.. bocsi.- röhögött kínjában.
- Nem tesz semmit. - vigyorogtam.
- Jelentet valamit?- kérdezte aggódva.
- Jelentsen?
- Jó lenne.
- Akkor igen. -nevettem.- DE beszéljük meg. Csak annyit, hogyha ez- mutattam kettőnkre- nem működik barátok maradunk.
- Nekem tetszik.-mondta mosolyogva
- Nekem is.
Közelebb jött hozzám lehelt egy puszit a szám sarkára, majd megfogta a kezem, és úgy sétáltunk tovább.


Amikor kiszálltunk a kocsijából nem csókolt meg csak átölelt. Mélyen beszívtam az illatát és szorosan öleltem.
- Tetszett ez a nap mókus?
- Nagyon.-mondtam mosolyogva.
- Holnap érted jöhetek?-  suttogta a fülembe.
- Épp kérni akartam.
- Nati!
- Igen?- néztem bele szemeibe.
- Örülök, hogy vagy nekem.- mondta, majd lágyan megcsókolt.