Nem beszélhet így
Az óta a nap óta minden más lett. Az első két hónapban nem csináltam semmit csak próbáltam megérteni a történteket. Nem sikerült. Andrissal minden szerdán pszichológushoz járunk, amit az iskola fizet. Szerinte teljesen felesleges. Az öcsém nem beszél én meg hazudok, ha kérdez valamit. Nem akarom, hogy a rendőrök megtudják ez nem baleset volt. Nem akarom, hogy ők előbb találják meg a férfit, mint én. Semmit sem akarok csak egy dolgot. Én öljem meg azt az embert, aki elvette a szüleim életét. Látni akarom a szenvedést az arcán, amikor kihuny a fény a szeméből. Erről gyakran álmodok. Mai álmomban is kínoztam üvöltve könyörgött, hogy öljem már meg, mivel nagylelkű vagyok megtettem. A pisztoly eldurranása után felébredek. Reggel hamarabb keltem, mint a többiek, ezért mindenkinek megcsináltam a reggelit. Biztos hangos voltam, mert a barátnőm álmosan sétált ki a szobánkból:
- Jó reggelt Nati!
- Jó reggelt Letta!
- Van kedved beszélni?- minden reggel megkérdezi, és reménykedik benne, hogy a válaszom igen lesz.
- Nem. - ráztam le hidegen. Amióta itt lakunk nem igazán beszélünk. A barátságunk elég szoros, ezért ha a szemembe néz, látja, hogy még mindig nem dolgoztam fel a történteket. Ez kedves tőle. Az iskolában nem ilyen megértőek. Bementem a szobánkba (ami Lettáé volt, de Andrissal most már mi is ott lakunk) a ruhámért. Láttam, hogy Andris felkelt. Odamentem hozzá, átöleltem, és kivittem reggelizni.
- Kérlek egyél!- szóltam rá, mert magától nem eszik. Némán bólintott és elkezdett enni. Mikor kijöttem a fürdőszobából már Letta anyukája is kint volt.
- Jó reggelt Nati! Köszi, hogy csináltál reggelit!
- Jó reggelt Andi!
Miután mindenki elkészült mi elindultunk az iskolába. Andrist felkísértem az osztályába. Mikor beértem az osztályterembe, csendben leültem a helyemre, és zenét hallgattam. Becsengetéskor elraktam a telefonom, és vártam a tanárt. Köszönés nélkül beviharzott a terembe, és csak ennyit mondott:
- Natasa felel a kiegészítő felelő pedig Nikoletta. -A fizika tanár az egyetlen, aki nem fogja fel, hogy nem fogok beszélni. A többi tárgyból, ha felelnék dogát írok. Lettával kiálltunk a tábla elé.
- Tessék Natasa tiéd a szó!- 2 perc néma csend senki nem mert vagy nem akart megszólalni. - Készültél mára?
Némán bólintottam.
- És meg fogsz szólalni?
Megáztam a fejem.
- Nem igaz, hogy itt játszod az eszed! Anyád 3 hónapja halt meg, beszélni még megtanított! Ha még élne biztos, hogy nagyot csalódott volna benned... de meghalt! Már nem él! Apád biztos direkt vezette a kocsit annak fának, hogy már ne kelljen téged többé hallgatnia! Rossz nevelést kaptál, ezért vagy ilyen!
Az egész osztály döbbenten nézett, és ekkor történt, hogy három hónap elteltével megszólaltam az iskolában. De most én is üvöltöttem:
- Ne merjen beszélni a szüleimről, főleg ne úgy, hogy szidja őket. Nem tudja miért haltak meg szóval kussoljon! Hogy mer ilyeneket mondani egy gyereknek? Ön ott volt amikor meghaltak? Nem. Tippje sincs mi történt? - már az arcába üvöltöttem- a nevelésüket meg ne merje szidni, mert mindenre megtanítottak. - Az osztály meglepődve nézte, ahogy arcon csapom a fizika tanárt. Nagyot csattant, fájt is neki, mivel felüvöltött. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. - Tudja ön most bántott egy érzelmileg labilis gyereket, amit muszáj jelenteni az igazgatónak. - Mondtam, aztán becsaptam az ajtót, és elrohantam.
Az óta a nap óta minden más lett. Az első két hónapban nem csináltam semmit csak próbáltam megérteni a történteket. Nem sikerült. Andrissal minden szerdán pszichológushoz járunk, amit az iskola fizet. Szerinte teljesen felesleges. Az öcsém nem beszél én meg hazudok, ha kérdez valamit. Nem akarom, hogy a rendőrök megtudják ez nem baleset volt. Nem akarom, hogy ők előbb találják meg a férfit, mint én. Semmit sem akarok csak egy dolgot. Én öljem meg azt az embert, aki elvette a szüleim életét. Látni akarom a szenvedést az arcán, amikor kihuny a fény a szeméből. Erről gyakran álmodok. Mai álmomban is kínoztam üvöltve könyörgött, hogy öljem már meg, mivel nagylelkű vagyok megtettem. A pisztoly eldurranása után felébredek. Reggel hamarabb keltem, mint a többiek, ezért mindenkinek megcsináltam a reggelit. Biztos hangos voltam, mert a barátnőm álmosan sétált ki a szobánkból:
- Jó reggelt Nati!
- Jó reggelt Letta!
- Van kedved beszélni?- minden reggel megkérdezi, és reménykedik benne, hogy a válaszom igen lesz.
- Nem. - ráztam le hidegen. Amióta itt lakunk nem igazán beszélünk. A barátságunk elég szoros, ezért ha a szemembe néz, látja, hogy még mindig nem dolgoztam fel a történteket. Ez kedves tőle. Az iskolában nem ilyen megértőek. Bementem a szobánkba (ami Lettáé volt, de Andrissal most már mi is ott lakunk) a ruhámért. Láttam, hogy Andris felkelt. Odamentem hozzá, átöleltem, és kivittem reggelizni.
- Kérlek egyél!- szóltam rá, mert magától nem eszik. Némán bólintott és elkezdett enni. Mikor kijöttem a fürdőszobából már Letta anyukája is kint volt.
- Jó reggelt Nati! Köszi, hogy csináltál reggelit!
- Jó reggelt Andi!
Miután mindenki elkészült mi elindultunk az iskolába. Andrist felkísértem az osztályába. Mikor beértem az osztályterembe, csendben leültem a helyemre, és zenét hallgattam. Becsengetéskor elraktam a telefonom, és vártam a tanárt. Köszönés nélkül beviharzott a terembe, és csak ennyit mondott:
- Natasa felel a kiegészítő felelő pedig Nikoletta. -A fizika tanár az egyetlen, aki nem fogja fel, hogy nem fogok beszélni. A többi tárgyból, ha felelnék dogát írok. Lettával kiálltunk a tábla elé.
- Tessék Natasa tiéd a szó!- 2 perc néma csend senki nem mert vagy nem akart megszólalni. - Készültél mára?
Némán bólintottam.
- És meg fogsz szólalni?
Megáztam a fejem.
- Nem igaz, hogy itt játszod az eszed! Anyád 3 hónapja halt meg, beszélni még megtanított! Ha még élne biztos, hogy nagyot csalódott volna benned... de meghalt! Már nem él! Apád biztos direkt vezette a kocsit annak fának, hogy már ne kelljen téged többé hallgatnia! Rossz nevelést kaptál, ezért vagy ilyen!
Az egész osztály döbbenten nézett, és ekkor történt, hogy három hónap elteltével megszólaltam az iskolában. De most én is üvöltöttem:
- Ne merjen beszélni a szüleimről, főleg ne úgy, hogy szidja őket. Nem tudja miért haltak meg szóval kussoljon! Hogy mer ilyeneket mondani egy gyereknek? Ön ott volt amikor meghaltak? Nem. Tippje sincs mi történt? - már az arcába üvöltöttem- a nevelésüket meg ne merje szidni, mert mindenre megtanítottak. - Az osztály meglepődve nézte, ahogy arcon csapom a fizika tanárt. Nagyot csattant, fájt is neki, mivel felüvöltött. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem. - Tudja ön most bántott egy érzelmileg labilis gyereket, amit muszáj jelenteni az igazgatónak. - Mondtam, aztán becsaptam az ajtót, és elrohantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése