Hát itt lenne a 4. fejezet.. jó olvasást :*

Megérdemelte

Az igazgató idegesen jött be a szobába.

- Natasa.

Felé fordultam.

-A többi diák ugyanazt mondja, amit te. Viszont a tanárod tagadja. Kijönnél hozzánk egy pillanatra?

Bólintottam. Amint kiléptem megláttam a tanáromat. Faarccal ül az igazgatói asztallal szemben. Ahogy meglátott félelem tükröződött a szeméből. Tudja mire vagyok képes. Ez tetszik. A félelem, amit az arcáról lehet leolvasni megnyugtat. Még vetettem rá egy gyilkos pillantást. a csendet az igazgató törte meg.

- Natasa, kérlek ülj le a székembe.

Nézegettem egy darabig a széket. Fekete bőr. Gyönyörű.

Leültem a tanárommal szembe.

- Nos- kezdte az igazgató- Kovács tanár úr.. Natasától már hallottam mi történt, de az ön verziójára is kíváncsi lennék. Elmesélné mi történt?

- Természetesen igazgató úr. Kihívtam Natasát felelni, ő nem volt hajlandó megszólalni, ezért beírtam neki az egyest, és hozzáfűztem, hogyha így folytatja nem megy középiskolába.

Gúnyos mosollyal és lenéző tekintettel néztem rá. Ő nem mert a szemembe nézni. Az igazgató észrevette, hogy nem fogunk megszólalni, ezért ő folytatta:

- Ugye tudta, hogy a lányt nem szabad feleltetni?

- Tudtam.

- Akkor miért tette?
- Mert kevés jegye van nem kivételezhetek vele.

- De.

- Miért?

- Mert senkivel nem beszél, csak az öccsével.

- Ez nem igaz. Biztos vagyok benne, hogy Nikolettával rengeteget beszélnek.

- Ez nem igaz. - szólaltam meg- Amikor otthon laktam, akkor beszéltem vele utoljára normálisan.

- Hazudsz. Elvárod, hogy kivételezzenek veled, mert a szüleid a föld alatt vannak. Én azonban átlátok rajtad hülyegyerek. - Üvöltötte. Megint bántotta a szüleimet ezt nem hagyhatom. Az igazgató döbbenten állt én azonban ordibálni kezdtem.

- Mégis maga ki a f*szom, hogy a szüleimet a szájára vegye?  Maga tényleg ekkora nyomorék? Ön szerint én azt akartam, hogy Lettáékhoz költözzek? - ököllel megütöttem az arcát, de folytattam- Minden szétesik körülöttem. A szüleim nem élnek. Az öcsém esélyes, hogy meg fog halni depresszióban.

 Egyedül vagyok ebbe a szaros világba. - Amilyen erősen tudtam sípcsonton rúgtam, erre ő összeesett. Az oldalába rúgtam, és betörtem az orrát. Amikor végeztem elakartam onnan menni, de megfogta a lábam és a földre rántott. Erősen megütötte a számat, ami elkezdett vérezni. A következő ütés a bal szememet érte,amit ezáltal nem tudtam kinyitni. Elmosolyodtam.

- Így állunk? - kérdeztem, majd a véres nyálamat a szemébe köptem, amíg ezzel el volt foglalva gyomorszájon tapostam. Az igazgató ledermedve bámulta a fizika tanár ájult testét. Megtöröltem a számat és kiviharoztam az igazgatói irodából. Magam mögött hagytam az iskolát, és az első kanyarnál elfordultam balra.