Sziasztok! :) Meghoztam az 5. részt. Őszinte leszek tippem nem volt, hogy hol fejezzem be, ezért ez egy kicsit hosszabb rész lesz. Remélem tetszeni fog jó olvasást! <3 

Nem bízom bennük....

 Nem tudom, hogy 2 vagy 3 órát sétáltam, de egy sikátorban kötöttem ki. Leültem egy kuka mellé és elkezdtem sírni. Félholtra vertem egy embert. Egy érző lényt. Igaz ártott nekem, de megoldhattam volna másképp is. Nem. Ezt el kell felejtenem. Meg kellet tennem. Hálásnak kellene lennie, hogy nem öltem meg... de majd erre is sort kerítünk. Ezen a gondolaton mosolyogni támadt kedvem. Bambulásomból egy mély férfi hang hozott vissza:

- Natasa! 

Ránéztem ezzel jelezve, hogy én vagyok. 

- Gyere velem.

Megráztam a fejem. 

- Én nem akartam ezt, de...-elkezdtem hátrálni- Fiúk gyertek!
2 férfi lépett elő. Tudtam, hogy semmi esélyem nincs ellenük, ezért nem ellenkeztem,amikor felkaptak és beraktak egy autóba. Nem szólaltam meg a kocsiba feleslegesnek találtam, hogy kiabáljak. Úgyse hallja meg senki. Vettem egy mély lélegzetet és rászántam magam, hogy alaposabban körül nézzek. A kocsiba amibe ültem nagy volt. Az anyósülésnél ült a 2 férfi, akik beraktak. Előttem ült, az az ember, aki beszélt velem. A csomagtartóban ültem és mellettem egy 16 év körüli fiú volt. Néztük egymást egy darabig, majd megszólalt:

- Jól viseled.

Csak megvontam a vállam. 

- Nálad ez minden napos? -kérdezte kedvesen.

Csak mosolyogva megráztam a fejem. 

- Néma vagy?- kérdezte komolyan.

Meg ismételtem az előző mozdulatot. 

- Akkor miért nem beszélsz?

Legyintettem a kezemmel, hogy hosszú és amúgy sem rá tartozik.

- Dávid hagyjad szegény lányt.

Bólintott azzal előre fordult. Amíg beszélt volt időm végig mérni. Hideg kék szem. Fekete haj. Fekete felső és koptatott farmer. Helyes fiú. A kocsi lassított, majd megállt. 

- Kiszállás- mondta az egyik férfi és kivett a kocsiból. Nem értem miért cipelnek van két lábam tudok járni. Egy szobába cipeltek, ahol volt egy fotel egy íróasztal és 2 szék. Leültettek az egyik székbe és oda kötöztek. Ez teljesen felesleges mert hova szöknék?

Dávid leült a másik székre. Az őrök ránk zárták az ajtót. Most már érdekel ebből mi lesz. Megölnek? Megkínoznak? Megerőszakolnak? Eladnak? Innen nem fogok kijutni úgyhogy felesleges aggódnom. Elkezdtem rágni a számat az megnyugtat. Éreztem, hogy valaki néz, ezért tekintetemet Dávidra kaptam. 

- Nem félsz?

Megráztam a fejem.

-Akkor miért harapdálod a szádat?
- Megnyugtat- feleltem és én magam is meglepődtem, hogy megszólaltam. 

- Jéééé tudsz beszélni -lelkesült- Hogy hívnak?

- Natasa. Mit akarnak tőlem?

- Mégis félsz. - mosolygott kedvesen.

- Nem, csak kíváncsi vagyok. 

Dávid válaszra nyitotta a száját, de nyílt az ajtó. Egy negyvenes éveiben járó férfi lépett be. Sötét barna haj. Méreg zöld szem. 

- Szervusz Natasa! Dog vagyok.

Ennél jobb becenevet nem tudtál volna kitalálni? Gondoltam. 

Néztem ahogy a férfi leül a fotelbe. 

- Gondolom érdekel miért vagy itt.

Bólintottam.

- A szüleid nekem dolgoztak. Nagyon fontos emberek voltak. Tudom ki ölte meg őket.- Ez az ember segíteni akar nekem, de honnan tudja, hogy élek?

- Amióta meghaltak figyelünk téged és az öcsédet.Tudom mit műveltél a tanároddal. Láttuk, hogy nagyon hasonlítasz apádra, ezért be  akarunk venni a cégbe. Kérdezz bátran.

Dávidra néztem, aki egyből megértett. 

- Apa nem fog beszélni.

- Akkor, hogy fog kérdezni?

Valahogy a fiú megértette mit akarok mondani. Nem tudom, hogy csináljuk de én is megértem őt.

- Elmondja nekem.

- Rendben.

- Milyen cég ez?

- Gonosz ebereket tüntetünk el legyen elég ennyi. 

- Mit csinált itt az apja és az anyja?

- Ezt majd csak akkor mondhatom el, ha tag leszel. Nem mondhatok többet egyenlőre sajnálom. 

Gondolkodtam egy ideig, aztán megszólaltam.

- Bene vagyok! De csak akkor, ha én ölhetem meg a szüleim gyilkosát. 

- Rendben.- nyújtott kezet, de aztán rájött, hogy ki vagyok kötözve. -Fiam engedd el!

Dávid oda jött a székemhez és eloldozott. Hálásan néztem rá ugyanis a kötél vágta a csuklómat. 

Ismét kezet nyújtott.

- Örültem Natasa!
- Úgy szintén.

Elengedte a kezem és kiviharzott a szobából.

Ez érdekes volt. Segíteni akar nekem. Vajon miért? Nem bízom bennük. Ha el is visznek a gyilkoshoz csakis azért, hogy engem is megöljön. DE nem érdekel. Ennél a világnál már csak jobb helyre kerülhetek. Az öcsém is biztonságban van. Nem zavar, ha meg akarnak ölni nincs ok  amiért éljek.

- Nem is tudtam, hogy életet akarsz oltani - Törte meg a csendet Dávid.

- Mindenkinek vannak vágyai. - vontam meg a vállam.

- Beteg vagy- mondta mosolyogva.- Sajnálom a szüleidet..-mondta csendesen 

- Köszi.

Utálom, ha együtt éreznek velem. Olyan, mintha gyenge lennék és nem bírnék el ekkora terhet. Igaz tényleg nem, de nem kell segítség. Dávidtól tényleg jól esett. 

- Nem tudod mikor mehetek el?-kérdeztem

- Apa majd küldd egy embert, és haza visz. 

Bólintottam. Elkezdtem a karkötőimmel bíbelődni, így meg villantak a hegek. Ő egyből észrevette és elkerekedett szemekkel nézett rám.

- Te vágod magad? 

Erre a kérdésre csak elmosolyodtam. Még senki nem vette észre ezért a kérdést sem hallottam. Kellemes érzés fogott el. Olyan, mintha őrültek tartana, de valamilyen szinten megérti. 

Bárcsak őrült lennék. Gyógyszereket kapsz azért mert másképp gondolkodsz. Senki nem őrült teljesen. Akinél egy kis gubanc van megy a diliházba. Milyen jó dolgom lenne ott. Nem kéne megszólalnom, mert ott ez teljesen elfogadott lenne. Este pedig be vinnének a szobámba, ahol csak egy ágy van.  Ülnék a sötétbe egyedül. Az emberektől távol. Szép álom, de ez csak álom. 

- Natasa figyelsz?
Ránéztem, és bólintottam. Felhúzta a pólója ujját, így szabaddá téve az alkarját, ami tele volt hegekkel. De ezek másmilyenek voltak. Dátumok voltak belevéve a kezébe. 

- Ezek gyönyörűek!- Szólaltam meg csodálkozva. 

- Tényleg tetszenek?- nevetett

- Nagyon.

Amint ezt kimondtam elő kapott egy bicskát és elkezdte vágni magát az ere alatt 4 ujjnyival. Amikor végzett megmutatta: 2013.05.13. 

- Ezt miért?

- Ma ismertelek meg.-vonta meg a vállát. 

Elő vettem a pengémet és én is elkezdtem bele vésni a dátumot. Első próbálkozáshoz képest tűrhető lett. Amint meglátta, hogy én is a dátumot csináltam elmosolyodott. Nem tudom miért,de örültem, hogy boldog. Abban a pillanatban bejött egy kigyúrt állat 

- Natasa gyere haza viszünk!

- Én is jövök?- kérdezte Dávid.

- Ha akarsz.- vonta meg a vállát a csávó.

- Akkor jövök....

Remélem tetszett :) köszi ha elolvastad <3