Sziasztok! Elnézést a késésért, de nálam is karácsony van. A 6. résszel szeretnék nektek Békés Karácsonyt kívánni. Remélem mindenki nézi, majd a Reszkessetek Betörőket. :) Ha nem hozok szilveszterig részt akkor Boldog új évet! Élvezzétek ki a téli szünetet! Puszi: Tami <3

 Meglepett

- Natasa gyere haza viszünk!

- Én is jövök?- kérdezte Dávid.

- Ha akarsz.-vonta meg a vállát a csávó.

- Akkor igen..

Dáviddal ismét hátra ültünk. Már teljesen besötétedett. 11 óra körül lehet. Az ablakon kinézve sötétséget láttam. Elképesztő volt. Bele gondoltam, hogy mik történhetnek az utcákon. Repülni akartam, hogy csak nézelődjek. Ne kelljen gondolkodnom. Szabad akarok lenni. Csak úgy eltűnni. Elfelejteni minden gondom. Senkit nem hallanék, senki nem hallana. Egyedül lehetnék. Nekem csak repülés kell.

- Megérkeztünk!- kiszálltam, de nem a háznál voltam, hanem a sikátornál.

Akkor sétálunk. Nem baj. Elindultam a lakás felé, amikor gyors lépteket hallottam magam mögött.

Megálltam, és hátra fordultam. Dávid sietett felém. 

- Haza kísérlek!- jelentette ki. 

- Kössz!

Csendesen sétáltunk egymás mellett. A ház előtt megálltam jelezve, hogy itt lakok. Ő is megállt.

- Akkor jó éjt!- köszöntem el.

- Neked is!- mosolyodott el.

Bementem a kapun. Óvatosan nyitottam ki a ház ajtaját, nehogy felkeltsek valakit. Halkan beléptem a szobába. Andris békésen szuszogott az ágyában. Letta azonban az ágyán ült, és engem nézett. Tudtam mit akar. Beszélni. Leültem mellé. 

- Natasa... Hol voltál?

- Sétáltam.

-11-ig?

-Igen.

- És ki volt az a fiú?- kérdezte vigyorogva

- Az utcán találkoztunk. CSAK haza kísért.

- Akkor jó.

- Holnap nem hiszem, hogy megyek suliba. 

- Muszáj lesz. 

- Miért is?

- Rendőrök jönnek a suliba... miattad. 

- Azért, mert megütöttem azt a segg fejet?
- Nem, azért jönnek, mert az igazgató úgy jelentette az esetet, hogy szidta a szüleidet utána megütött. Az mondta csak önvédelemből ütöttél. 

- Akkor bemegyek- mosolyodtam el. Én nyertem. Őt kirúgják én meg nem kapok semmit. - Andris?
- Nem evett semmit. Haza hoztam, bejött a szobába és csak ült. Viszont, amikor hívtam enni megszólalt. Azt mondta, hogy nélküled nem eszik. Lefürdött utána befeküdt az ágyba. 9-kor már aludt is.

-Köszönöm.-mondtam

Csak bólintott. 

Át mentem az ágyamba, és úgy ahogy voltam lefeküdtem. Sajnálom az öcsémet. Neki már nem lesz gyerekkora. Nagyon szerette anyát. Mindent együtt csináltak. Andris nagyon anyás volt. Volt. 

Reggel, amikor kiléptem a kapun egy fiú gyönyörű szemeivel találtam magam szembe. 

- Hát te?- néztem meglepődve Dávidra.

- Gondoltam elkísérlek. - mosolygott.

Olyan aranyosan mosolyog. Elindultunk az iskola felé. Amikor fél úton járhattunk ujjait rákulcsolta az enyémre. Húúú. Csak ennyi jutott eszembe. Óvatosan ránéztem, de ő csak mosolyogva nézte maga előtt az utat. Nem tudom mit jelent ez de tetszik. Oda értünk az iskolához. Nem akartam, hogy elmenjen. Nem akartam, hogy elengedje a kezem. Vele akarok maradni. De nem tehettem. Elengedtem a kezét, és gyönyörű kék szemeibe néztem. 

- Köszönöm, hogy elkísértél.

- Részemről a megtiszteltetés.- nevetett.

- Hát akkor szia!

Éppen befele vettem az irányt, amikor egy erős kar megragadott és vissza rántott. 

- Azt hitted elengedlek?- kérdezte mosolyogva.

- Hát reméltem.

- Elhitted.- mondta, majd adott egy puszit az orromra. 

Éreztem, ahogy elönt a pír, ezért gyorsan lehajtottam a fejem. 

- Jó sulit!- mondta majd elviharzott. 

Csak néztem, ahogy távolodik utána bementem a terembe.

- Natiiii - ugrott a nyakamba Letti.

- Mi az?

- Ki az a fiú?

- Milyen fiú?

- Akivel jöttél suliba..

A csengő mentett meg a választól. Leültem az utolsó padba, és csendbe vártam a tanárt.

Azonban 2 rendőr jött be. Szemükkel körbe pásztázták a termet, és amint az egyik megpillantott oda jött hozzám. 

- Te vagy Natasa?

Bólintottam.

- Nem szeretnénk ilyen kis üggyel foglalkozni. Mindenki ugyanazt mondta. Hiszünk magának. De remélem tudja, hogy a tanára életfogytiglant is kaphat. Szóval megkérdezem. Tényleg önvédelemből cselekedett?

Bólintottam.

- Mellesleg.. Nagyon sajnálom a szüleit.- mondta azzal ki is ment.

Kösz.... Nem tudtad volna megállni, hogy ne szólj a szüleimről? Tényleg.. Kösz, hogy eszembe juttattad, milyen szar az életem. Soha nem értettem miért jó a részvét nyilvánítás. Semmi értelme. Nem segítenek azzal, hogy a fejedhez vágják, hogy ők mindig itt lesznek, és megértik milyen rossz. Teljese felesleges. Ugyanolyan elviselhetetlenül fájdalmas lesz, mint addig volt. Nem tudja őket már senki visszahozni.. Ők örökre eltűntek.